Írta: Bárdos Máté
Készült: 2005. július 1.
Be kell vallanom, hogy nagy rajongója vagyok az amerikai "horrorkirálynak" (bár én nem dobozolnám ily módon be), Stephen Kingnek. Nemcsak a regényeit, de a filmjeit is mindig rettentően élvezem, bár azért néha találok bennük kritizálandó dolgokat! Annak ellenére, hogy tényleg törvényszerű, hogy King könyvei legtöbbször sokkal jobbak, mint a filmes adaptációi, néha azért akadnak kivételek. Az évszázad vihara például az én szememben kivételnek számít. (Az egyébként nem is jelent meg könyv formájában.) Az évszázad vihara egy 4,5 órás film, amit három videókazettán adtak ki, 90 perces részekre bontva. Hát igen, hosszú kaland, mondhatni három estét vesz igénybe, de nagyon megéri! (Nekem legalábbis megérte...)
Lássuk, mi a sztori! Adott egy sziget (Little Tall, akárcsak a Dolores Claiborne-ban), ahol minden télen, februárban kegyetlen vihar tombol. Ilyenkor az emberek összegyűlnek a városháza pincéjében, és három napig várnak, míg a vihar lecsendesül. Csakhogy idén a meteorológusok szerint a vihar minden eddiginél keményebb lesz, ez lesz az évszázad vihara! A szigetlakók azonban még csak nem is sejtik, hogy messze nem ez lesz a legnagyobb gond. Közvetlenül a vihar előtt egy ördögi idegen érkezik a szigetre, aki magát André Linoge-nak (Colm Feore) nevezi.
Ki is ez a Linoge? Hát ez számomra a filmből egyértelműen nem derült ki, de nem maga Az ördög. A válasz a Bibliában rejlik. Legalábbis a film alkotói szerint... Ugyanis a sztori folyamán bizonyos szereplők többször utalnak a Bibliára, de az ismert történetek (Jób története, Jézus a disznókba űzi a gonosz démont) új információkkal, egyedi hozzátoldásokkal bővülnek ki. A város egyetlen rendőrtisztje, Mike Anderson (Tim Daly). Ő egyben az egyedüli, aki ismeri az említett történetek Bibliába (állítólag) be nem került részeit, melyek talán a Gonosz kilétét is felfedhetik. Linoge tehát nem ember. Minden lakót ismer, és ez a későbbiekben majd senkinek sem fog a becsületére válni!
Az új idegen először Martha Clarendont (Rita Tuckett) látogatja meg. "Porból lettünk, porrá leszünk, a bűneinkért pedig meg kell fizetnünk" - mondja az öregasszonynak. Martha Clarendon ezzel be is végzi, megszületik a film 10. perce tájékán az első gyilkosság, az első halott. (Viszont érdekes, hogy a jövevénynek ez az egyetlen olyan gyilkossága, melyet a saját kezével végez el. A többi esetben "távirányítással" dolgozik! Majd elmagyarázom...) A gonosz persze megvárja, míg a hír elterjed, és Mike Anderson, na meg hűséges társa, Alton "Hatch" Hatcher (Casey Siemaszko) becsukja őt a börtönbe. És Linoge innentől kezdve a második rész végéig szépen lassan aprítja a közösséget a cellájából. Hogyan? Az elmék összezavarásával. Hiszen van neki egy kelléke. Egy ezüst farkasfejű bot, mely egyben gonosz lelkének különálló darabja is. A bot a börtönben nincs nála, hanem önálló életre kel, pusztít. Aki ezt a botot meglátja, és a hatása alá kerül (vagyis megérinti) az az ő akaratának irányítása alá kerül.
(Nagyon tetszett egyébként a filmben, hogy az ördögi karaktert nem holmi kimaszkírozott démonként csinálták meg, hanem egy teljesen normális emberként, akinek néha elsötétül a szeme, és kivicsorítja farkas-fogsorát. Colm Feore rezzenéstelen, kifejezéstelen arca tökéletes volt erre a szerepre.)
Van persze egy dolog, amit nem említettem, pedig a film lényege. Linoge azt hajtogatja, hogy ha megkapja, amit akar, akkor elmegy. Persze a kívánságát nem fedi fel, és a város nem érti, hogy ha megtehet bármit, akkor miért nem veszi el tőlük, amit akar. (Úgy egyszerűbb lenne.) A vihar persze tönkretett mindent, semmi kapcsolat a külvilággal, a gonosz lénynek pedig három napja van, hogy befejezze, amit elkezdett, és megkapja, amiért jött! (Annyit elárulok, hogy nem az életükért jött. Ennyire nem egyszerű a helyzet. Ő igazából csak játszik. Nem különösebben érdekli őt ez a gyenge csapat. Az öldöklés is csak azért kell, hogy komolyan vegyék őt! Nem egyfajta groteszk "ördög ítél" őrületről van szó. King ennél csalafintább volt.)
Telik-múlik az idő, Linoge néha öl, néha csöndben van (valamit mormol magában), és a város csak azt hajtogatja, miért mi? Mert a bűneinkért meg kell fizetnünk! Linoge mindenkire ráolvassa a bűneit, persze mindenki tagadja, miképpen lehetne ez másként, ugye? ("Amit ez az ember elmondott nem igaz" vagy: "Ne higgyenek neki, hazudik"... Hányszor hangzanak el ezek a mondatok?!) Viszont Mike Anderson-ra (a rendőrre) csak annyit tud mondani, hogy puskázott az egyetemen! A köztiszteletnek örvendő (?) rendőr az egyetlen, akinek van tartása. A szigetről, ahol az emberek élnek, kiderül, hogy mindenki aljas, pitiáner csaló. Mindenki éldegél a saját mocskában, és mivel ez egy közösség, mindenki mindenről hallgat. "A sziget tud titkot tartani!" (Idézet a filmből.) Talán épp ez az, ami nem tetszik neki. Őt ez a sziget nem győzheti le, bármit megtehet. Egy közös cél érdekében sem tudnak ezek az emberek összefogni. Csak Mike Anderson az, aki képes bármit is tenni, ő az egyetlen, aki tisztességesen él, legalábbis amennyire lehet... Na de elég egy ember, amikor százan ellene vannak? A sziget irigy rá, mert jól végzi a dolgát. Kiközösítik, mert ő nem tussolja el csak úgy a hibákat. (Pedig az első rész milyen idillien mutatja be nekünk Little Tall Island-et!!) Mike valóban Linoge-tól hallja először azokat a csalásokat, melyeket rajta kívül mindenki tudott a szigeten. Meg is kérdezi a Gonosztól, hogy miért nem veszi észre a jót? A démon válasza egyszerű: a jó csak látszat, hazugság, mellyel szánalmas kis életünket próbáljuk elviselhetővé tenni. (Pesszimista oldalról végül is így is lehet látni...) Tulajdonképpen André Linoge, a maga őszinteségével messze túlszárnyal bárkit a szigeten. Ő tűnik a legkomolyabb karakternek. A többiek szánalmas kis senkik, de őneki van tartása. Ő nem csal. Felfedi a titkát a vihar utolsó napján. (Én most nem árulom el, mert meg kell nézni!!)
A kérés váratlan, nagy fordulat a filmben. A sziget választhat: vagy odaadják neki, amit akar (önszántukból), vagy mindenki "eltűnik", amiről ő könnyen gondoskodik. Mindenki beugrik majd "önszántából" a viharos tengerbe... A feladat, ami elé a lakók állítva vannak megmutatja, hogy milyen a közösség erkölcsi tartása. Gyenge emberek, mint már mondtam, de képesek egyszer az életben önfeláldozóan viselkedni?
A harmadik rész nagyon más, mint az első kettő. Felgyorsulnak a dolgok, és az ember izgul, bár nem tudja pontosan, hogy ki itt az igazi hős! (Van egy szellemes slusszpoén a "harc" után!!) Lelki vívódás, helytállás vagy alulmaradás? Ez itt a kérdés!
Érdekes továbbá, hogy amikor André Linoge-zsal utoljára találkoznak a szigetlakók, Molly Anderson (Debrah Farentino), Mike Anderson felesége ráordít, hogy becsaptál minket, mire a válasz sok mindent elárul! "Talán te csaptad be önmagadat!" És erről van szó! Az ember van, hogy tudja, hogy mi fog történni, mégis a rosszat választja. Mindig mi csapjuk be saját magunkat. Az ördög bennünk él. Nem kell, hogy megtestesüljön, mi magunkban mindig megtestesül, csak másban látjuk meg!
EZ TEHÁT AZ ÉVSZÁZAD VIHARA! Egy gondolatokban és ötletekben gazdag, rendkívül izgalmas, sokszor még ráadásul szellemes történet, megrázó végkifejlettel. Megéri három részletben megnézni, többnyire jól alakítanak benne a színészek. Colm Feore tényleg zseniális, és a város polgármestere, Robbie Beals (Jeffrey DeMunn) is egy hihetetlen karakter. Egyébként a polgármestert alakító színész a Halálsoronban is játszott, ő volt az egyik fegyőr, az idősebbik...
Tehát Storm of the Century, nagyon ajánlom mindenkinek!
