Írta: Lacidelson
Készült: 2005. június 1.
Hmmm, hmmm...
Fincsi kis film volt! Ha valamivel bajom volt, akkor az a hosszúsága. Egész délelőtt néztem, meg fél délután... viszont nagyon megérte!
Ez valami igazán új! (Javítsatok ki, ha nem így van) Soha nem hallottam még arról, hogy egy viharos (vagy más) katasztrófafilmbe fantasy vonásokat visznek (jó, most hagyjuk a Végítéletet, az elsősorban regény). Ez az összetétel nagyon vall Kingre. Nem lehet tudni, hogy a vihar öl meg minket, vagy Andre Linoge (Colm Feore, aki mellesleg 3 szerepet játszott a filmben: Andre Linoge, egy riporter és a pap a tévében. Én magamtól sosem jöttem volna rá...)
Rövid történet: Jön a szokásos vihar, ám az idei igazán nagy. Az "évszázad vihara". Viszont valami más is fenyeget: egy titokzatos ember (akiről rögtön kiderül, hogy mégsem teljesen az) tartja rettegésben a kis sziget lakóit. Ő csak egy valamit akar: egy gyereket, aki az utódja lehet, hiszen a halhatatlan lét sem örök. Talán kicsit sántít a köves jelenet, de nagyon izgi. Sosem gondoltam volna, hogy a főszereplő fia lesz a kiválasztott (tudom, kitalálhattam volna, csak nem lebegett a szemem előtt a forgatókönyvíró neve). A sors legnagyobb fintora, hogy Mike Anderson évek múlva újra találkozik a fiával sok-sok kilométerre régi lakhelyétől. Nagyon ironikus.
Engem a legjobban a világítótorony ledőlésének jelenete fogott meg. Ott bontakozik ki leginkább, mennyire ki vannak szolgáltatva a sziget lakói a viharnak és Linoge-nak. (A gyanútlan bámészkodók közül hirtelen eltűnnek páran.)
Szerintem érdemes megnézni, mindenkinek ajánlom! (Nem akarok senkit megbántani, nem azért írom, de nem értem, hogy miért nem lett legalább olyan siker, mint más katasztrófafilmek. Talán majd holnapután. Fogjuk rá, hogy a terjedelme miatt...)
