Készítette: Dohi
Készült: 2008. szeptember 4.
Dohi: Bevezető gyanánt mesélj egy picit magadról!
Totth Benedek: Kaposváron születtem, 1977-ben, Totth Benedek néven, a vezetéknevem - bármily furcsának tűnik is - nem elírás, habár a név genezisével kapcsolatban a családunkból többen egy részeg anyakönyvvezetőre gyanakodnak. Jártam oviba, általános iskolába, gimnáziumba, ebben a sorrendben. Lehúztam fél évet a JATE amerikanisztika szakán, de mielőtt kivágtak volna, távoztam, végül a Pázmányon kötöttem ki. Tíz éven át versenyszerűen úsztam. Azóta sem fér a fejembe, hogyan bírtam felkelni reggel fél 6-kor hetente ötször. Tavaly áprilisban született a kisfiam, Bendegúz Máté, akire nagyon büszke vagyok. Már most nagy könyvmoly, ha nem is a szó klasszikus értelmében, egyelőre nem csak falja, hanem tépdesi is a könyveket. További családtagok: Manu és Larry, két keverék kutyus, használtan kerültek hozzánk, menhelyről.
Dohi: Mióta foglalkozol főállásban (már ha főállásban műveled) a fordítással? Emellett - esetleg korábban - más munkakörben is próbára tetted magad? Pizzafutár vagy hasonló?
Bence: Az első fordításom 2003-ban jelent meg, azóta kisebb megszakításokkal és kacskaringókkal, de gyakorlatilag folyamatosan ferdítek. Pizzafutár nem voltam, viszont dolgoztam segédápolóként zárt osztályon, aztán tévedésből voltam pár hónapig marketing-asszisztens (azóta sem tudom, mit jelent ez a szókapcsolat), és dolgoztam lótifutiként meg fordítóként egy kis filmstúdiónál, de végül visszatértem a könyvekhez.
Dohi: Hobby, egyéb szabadidős tevékenységek?
Bence: Hat éve karatézom, mesterem Miskolczi Attila shihan nemcsak karate mozdulatokat tanít, hanem a mindennapokban jól működő életszemléletet is próbál átadni nekünk.
Dohi: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a fordítással, és mikor döntötted el, hogy ebből szeretnél megélni, ha egy mód van rá?
Bence: Az egyetemen indítottak műfordító szemináriumokat, de azokról valahogy mindig lecsúsztam. A Konkrét Könyvek kiadónak írtam lektorikat (rövid könyvismertetőket), aztán az egyik nagyon megtetszett és megkérdeztem, csinálhatok-e belőle próbafordítást. Addig a pillanatig nem terveztem, hogy műfordító leszek. Kiskoromban kukás akartam lenni, később meg költő, de egyik se jött össze.
Dohi: Mely nyelveket beszéled, illetve melyekről/melyekre fordítasz?
Bence: Angolt, és minimálspanyolt. Fordítani angolról magyarra szeretek, de ha muszáj, a másik irányba is megbirkózom az átváltási műveletekkel. Rettenetesen irigykedem például a barátnőmre, aki az anyanyelvén kívül négy nyelvet beszél és most tanulja az ötödiket. Rám valahogy nem ragadnak a nyelvek, sajnos.
Dohi: Műfaját tekintve milyen műveket szoktál, és milyeneket szeretsz leginkább fordítani? Kizárólag műfordítással foglalkozol, vagy szakszövegekkel is?
Bence: Vállalok szagszöveket is, mert ugye a pénz beszél, nem a fordító, de igazából műfordítani szeretek. Mindenevő vagyok, de ez nem azt jelenti hogy minden munkát ugyanúgy szeretek.
Dohi: A teljesség igénye nélkül fel tudnál sorolni néhány (vagy akár minden) szerzőt, illetve művet, akitől/amiket fordítottál?
Bence: A lista, időrendben:
Nick McDonell: Láncreakció (Twelve)
Dennis Lehane: Vihar-sziget (Shutter Island)
Hunter S. Thompson: Rumnapló (The Rum Diary)
Iain M. Banks: Emlékezz Phlebasra (Consider Phlebas) (újrafordítás)
Philip K. Dick: Ruug, A koponya, Az utolsó mester, Közvetlen értékesítés, Háború a zidiótákkal, Isteni vita (Lenn, a sivár földön című novelláskötet)
Iain M. Banks: Fegyver a kézben (Use of Weapons)
Annie Proulx: Lenn a sárban (Közel s távol (Brokeback Mountain) című novelláskötet)
Adrienne Broudeur: Pasinevelde (Man Camp) (felesben)
Richard Morgan: Valós halál (Altered Carbon)
Murray-Engleheart: AC/DC Maximum Rock 'n' Roll
Stephen King: Lisey története (Lisey's Story)
Charlie Huston: Félholtak (Already Dead)
Douglas Kennedy: Kísértés (Temptation)
Tess Gerritsen: Eltűntek (Vanish)
Aldous Huxley: Szép új világ (Brave New World) (újrafordítás)
Illetve előkészületben:
Aldous Huxley: Ape and Essence
Cormac McCarthy: The Road
Dohi: Melyek voltak ezek közül a legemlékezetesebbek? Valami érdekes sztori esetleg?
Bence: Mázlista vagyok vagy igénytelen, de néhány ritka kivétellel mindegyik könyvet szerettem. Nem tudnék most erősorrendet felállítani. A Láncreakciót és a Rumnaplót nagyon szerettem, sajnálom hogy az előbbi körül nem lett nagyobb felhajtás, nagyon aktuális darab (sajnos egyre aktuálisabb) és baromi jól van megírva. A kritikusok Bret Easton Ellis epigonnak tartják a srácot, amiben talán van is valami, de hogy tizenhét évesen ilyet írjon valaki, azért az már önmagában megérdemel egy kalapemelést.
Bizonyos szempontból Banks Fegyver a kézben c. regényét tartom vízválasztónak. Iszonyatos meló volt lefordítani a nyelvezete és a szerkezete miatt is - aki olvasta a könyvet, biztosan tudja, miről beszélek -, de attól fogva sokkal kevesebb parával állok neki egy-egy új fordításnak. Úgy vagyok vele, hogy ha a Fegyver a kézben ment, akkor nem lehet nagy gáz. Persze nem egyszer előfordult, hogy egy-egy próbafordításba beletört a számítógépem, de ezzel mindenki jobban járt.
A Lisey története azért (is) emlékezetes marad, mert ez volt az első regény, amit Bendegúz születése után fordítottam. Ha egy évvel korábban dolgozom a könyvön, biztosan nem visel meg annyira, amit az öreg Landon a gyerekeivel művel. Így nem esett jól a lelkemnek.
Nagy kihívás volt Huxley Szép új világa, a versbetétek egy részét át is "testáltam" Varró Danira. Ez a mostani kiadás immáron harmadik szövegváltozata a regénynek, nagyon bízom benne, hogy az utolsó.
Dohi: Mely munkáddal vagy a legjobban, illetve a legkevésbé megelégedve?
Bence: Nagyon résen kell lenni, hogy az ember sose legyen elégedett a munkájával. Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként ne érezzük jól magunkat, ha befejezünk egy könyvet és valaki megsimogatja a buksinkat, de azért ne vigyük túlzásba önmagunk vállának veregetését. Mindegyik könyv mögött rengeteg munka van, és itt nem csak a fordítóra kell gondolni. Mindig mázlim volt a szerkesztőkkel, sokat segítettek, sokat tanultam tőlük. Szeretném megemlíteni őket név szerint is: Péczely Dóra szerkesztette az első fordításomat és a Rumnaplót, sok hibát kiszúrt és kijavított. Az Agave Kiadónál Csurgó Csaba és Varga Bálint rágták át alaposan a fordításaimat. Az Európánál Palkó Kati, a King-regények állandó szerkesztője, rázta gatyába a szöveget. Polyák Béla pedig a Cartaphilus Huxley-életműsorozatának két darabjában - a Szép új világban és az előkészületben lévő Ape and Essence-ben - gyomlálta ki a ferdítéseimet.
Dohi: Kaptál valaha visszajelzést a szerzőktől a munkáddal kapcsolatban?
Bence: Eddig még nem, valószínűleg mert a szerzők nem beszélnek magyarul. Egyvalaki már biztosan nem fog visszajelezni: Hunter S. Thompson, ugyanis a Rumnapló megjelenésének évében öngyilkos lett (RIP Gonzo).
Dohi: Van olyan "álomszerző", akitől mindenképp szeretnél fordítani valamit, de eddig nem jött össze?
Bence: Nagy álmom Nicholas Shakespeare, The Dancer Upstairs c. regényének fordítása (a regényt John Malkovich megfilmesítette, nálunk Táncos a házban címmel került forgalomba), csináltam belőle próbafordítást, évekig házaltam vele, megmutattam a Geopen kiadónak, az Európának (ők már ismerték a szerzőt), de egyelőre sajnos senkinek sem keltette fel az érdeklődését.
A másik nagy álmom Chuck Palahniuk valamelyik regényének fordítása volt/van és lesz. De ha minden jól megy, jövőre a Cartaphilus Kiadó megjelenteti a szerző Invisible Monsters című regényét. A fordítást ezúttal nem Varró Attila, a Harcosok Klubja és a Cigányút kiváló fordítója követi el, de remélem nekem is sikerül olyan szinten hoznom a szöveget.
A kedvenc regényeim nagyrészt már megjelentek magyarul vagy nem sok esély van arra, hogy kiadják őket.
Dohi: Van-e olyan fordító, akit kvázi példaképednek tekintesz, vagy egyszerűen csak kedveled a munkáit?
Bence: Falvay Mihály (Salman Rushdie, Martin Amis, Thomas Berger, stb.), Szász Imre (Herman Melville, Ernest Hemingway, Paul Auster, Yann Martell, stb.), Határ Győző (Laurence Sterne: Tristram Shandy, olvastam róla tanulmányt, hogy miért nem jó a fordítás, de ettől függetlenül mint szöveget, zseniálisnak tartom), és Ottlik Géza (szintén rengeteg kiváló fordítást követett el). És persze sok ma is aktív fordító, de közülük nem szeretnék név szerint kiemelni senkit.
Dohi: Kik a kedvenc íróid, mik a kedvenc könyveid? Van, akit a fordításon keresztül szerettél meg?
Bence: A teljesség igénye nélkül:
Ami már megjelent magyarul, először a kortársak:
Yann Martell: Pi élete (nálam ez a regény a csúcs)
Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja
Paul Auster: New York trilógia, Holdpalota, Leviathán, stb.
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Philip Roth: Sabbath színháza, Zuckerman trilógia
Douglas Coupland: X generáció
Bret Easton Ellis: Amerikai pszichó, A vonzás szabályai, Nullánál is kevesebb (a Glamoráma egyelőre még kimaradt)
Néhány klasszikus:
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
William Golding: A Legyek Ura
Thomas Berger: Kis Nagy Ember (most adja ki újra a Cartaphilus Kiadó)
George Orwell: 1984
William Styron: Sophie választása
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Jaroslav Hasek: Svejk
Mario Vargas Llosa: tőle szinte bármi, legfőképp a Júlia néni és a tollnok, A város és a kutyák, A Kecske ünnepe, Háború a világ végén, Pantaleón és a hölgyvendégek, Zöld Palota, Négy óra a Catedralban.
Max Frisch: Homo Faber
Magyar regények:
Tanulmányi ártalom (angol szak), de a magyar szerzőkből - egyelőre még - nem állok túl jól.
Nagyon szeretem Faludy Györgytől a Pokolbéli víg napjaimat, Ottlik Gézától az Iskola a határont, és a kortársak szerzők közül Bodor Ádám Sinsitra körzet c. regényét, valamint Dragomán György A fehér királyát. Verset ritkán olvasok, de Kányádi Sándor és Faludy György verseit nagyon szeretem. Az egyik kedvencem Romhányi József Szamárfül c. verseskötete, lenyűgöző ember- és állatismeretről tanúskodnak ezek a versek.
Aztán akik (még) nincsenek meg magyarul:
Palahniuk: Invisible Monsters (jövőre jön a Cartaphilusnál)
Cormac McCarthy: The Crossing, Blood Meridian
Egy nálunk kevésbé ismert szerző, Edward Bunker (No Beast So Fierce, Animal Factory), az élete legalább olyan izgalmas, mint a regényei. Ő alakította a Kutyaszorítóban című Tarantino filmben Mr. Blue szerepét, közel húsz évet ült sitten, ebből az élményanyagból táplálkozott és zseniális regényeket írt. A No Beast So Fierce egyébként Tarantino egyik kedvenc bűnregénye.
Dohi: Mely kiadókkal van/volt munkakapcsolatod az Európán kívül? Azt tudom, hogy az Agavének is fordítgatsz, és úgy láttam, az Ulpius is lecsapott Rád. Akad esetleg más is?
Bence: Most elsősorban a Cartaphilus kiadónak dolgozom, de a következő könyvet az Európának fogom fordítani, és most adtam le egy kéziratot a Magvetőnek.
Dohi: Mennyiben más - ha más egyáltalán - a fordító élete a különböző kiadóknál?
Bence: Azokon a helyeken, ahol én megfordultam, alapjában véve nem sokban különbözött a munkafolyamat. Szerintem a fordító életét leginkább az határozza meg, amit éppen fordít.
Dohi: Hogy kerültél az Európához?
Bence: Az Európánál több nekifutásból jött össze a munka. Először még az első fordításom után próbálkoztam. Az Európa volt az egyetlen, ahol leültek velem beszélgetni. Barkóczy András végül mégis azt tanácsolta, próbáljak szerencsét máshol. Aztán néhány évvel később, a már kibővített listával újra nekifutottam a feladatnak, ezúttal is sikerült kieszközölni egy "meghallgatást". Gy. Horváth László elolvasta a Nicholas Shakespeare próbafordításomat és a Rumnaplót, és ez alapján felajánlott két könyvet, hogy készítsek belőlük próbát. Már az első után látszott, hogy ez túl nagy falat lenne (Burgess: Earthly Powers c. regényéről volt szó), így végül a Lisey története kötött ki nálam. Hogy pontosan miért, azt ne tőlem kérdezd.
Dohi: Mesélj egy kicsit a fordításról! Hogy állsz neki egy könyvnek? Folytatsz valamiféle kutatómunkát?
Bence: Mindig ugyanúgy zajlik: elolvasom a könyvet, aztán nekilátok és lefordítom. A végén úgyis legalább egyszer, vagy ha a határidő engedi és a szöveg megkívánja, kétszer újra kell olvasni. Mindig találok benne elütéseket és egyéb baromságokat. Sokat szótárazok, szeretek válogatni a kifejezések között, addig nem szoktam továbblépni, amíg nem kerül a helyére a mondat. Sajnos nem tudok olyan gépen dolgozni, amin internetkapcsolat is van, mert akkor elkezdek böngészni, e-mailezni, ezért aztán mindent kijegyzetelek egy füzetbe, és aztán rákeresek a neten.
A következő könyvhöz (King: Danse Macabre) kell némi "kutatómunkát" végezni, utána kell nézni a filmcímeknek, könyvcímeknek, stb.
Dohi: Hogy képzeljük el a fordítási folyamatot? Vannak fázisai, lépései, vagy egyszerűen haladsz oldalról oldalra?
Bence: Szöszmötölős típus vagyok, nem szeretek továbbmenni a szövegben, ha valami még nincs a helyén, mert az ilyen útközben elhagyott dolgok aztán könnyen elvesznek. Vannak könyvek, ahol előre kell gondolkodni: ilyen volt a Lisey története is, ahol csomó mindent előre ki kellett találni. Az első olvasáskor kijegyzetelem az ilyen sokszor ismétlődő, sajátos kifejezéseket, elnevezéseket, stb. és megpróbálom kitalálni a magyar "megfelelőjüket". A Liseyben ilyen volt például a heves vitát kiváltó "fuck-smuck" ügy. Persze a szövegszerkesztők csodás világában már könnyű lecserélni, ha valami jobbat talál az ember.
Dohi: Ki dönti el, mi legyen a könyv magyar címe? Fordítóként van beleszólásod, "vétód"? A jogtulajdonosnak is rá kell bólintania, vagy teljesen a magyar kiadóra van bízva?
Bence: A fordítónak úgy tudom általában nincs vétójoga, elvégre nem ő viseli a pénzügyi kockázatot, és a cím ilyen szempontból sokat ronthat/javíthat egy könyv esélyein a túltelített könyvpiacon. Mivel azonban többnyire a fordító és a szerkesztő ismerik a legjobban az adott könyvet, valamelyikük fejéből pattan ki a megoldás. Van amikor egyértelmű a cím az első pillanattól kezdve (senkinek sem fordult meg a fejében hogy a Lisey's Story, nem Lisey története lesz), ha lefordíthatatlan, rossz, stb. az eredeti cím, akkor jön az ötletelés. Dennis Lehane Shutter Islandjéből így lett Vihar-sziget, mert a Redőny/Spaletta/Zsalu/ Ablaktábla-sziget mégse hangzik valami jól.
A jogtulajdonosok szerepéről nem sokat tudok ebben a kérdésben.
Dohi: Átlagosan mennyi ideig tart egy könyv lefordítása?
Bence: Egy hét és öt év közötti időszak. A szöveg hosszától és nehézségétől függően. Bendegúz fiam színes, vízálló kacsás mesekönyvével valószínűleg nem sokat bíbelődtek, akad is benne helyesírási hiba, de ez a korrektor felelőssége (is). A tréfát félretéve: a Lisey történetén több mint három hónapig dolgoztam, ez volt az egyik leghosszabb munkám, de hallottam már olyan könyvről, ami három éve készül, és nem azért, mert a fordító sokat lustálkodik.
Dohi: Volt olyan fordítás (szerző, könyv, kifejezés, akármi), amivel nagyon megszenvedtél?
Bence: Igen, épp a legutóbbi munkám, Cormac McCarty posztapokaliptikus disztópiájával (gyönyörű szókapcsolat), a The Roaddal küzdöttem sokat. A feladat nehézségét érzékeltetendő: szinte minden oldalon akadt legalább 1-2 olyan kifejezés, amit ha beütöttem a keresőbe, legjobb esetben is fórumokat dobott ki a gép, ahol angol anyanyelvű emberkék vitatkoztak azon, hogy vajon mi a fészkes fenét jelenthet egy-egy kifejezés. Hasonló volt a helyzet egy Annie Proulx novellával, ott a wyomingi cowboyok dialektusával és a bikarodeó rejtelmeivel kellett közelebbi ismeretséget kötni. Egyébként ez valahol a szépsége is a dolognak, ezek jelentik az igazi kihívást.
Dohi: Kinggel a munkád kapcsán ismerkedtél meg, vagy korábban is hallottál róla, kedvelted a műveit, kvázi egy álmod vált valóra ezzel a lehetőséggel?
Bence: Természetesen hallottam Kingről korábban is, azt hiszem egy másik bolygón kellene születni hogy ez ne így legyen. Utoljára még gimis koromban olvastam tőle, aztán az egyetem nem erőltették a horror műfajt (scifi szeminárium volt, arra kétszer is jártam). Nem akarok hazudni, nem állítom, hogy egy álmom teljesült be, hogy Kinget fordíthattam. Fel sem merült bennem, hogy valaha erre sor kerülhet, Kingnek mindig jó fordítói voltak/vannak és remélhetőleg lesznek.
Nagyon szerettem A sárkány szemét, a Cujót. King könyvei valahogy beleégnek az emberbe, ha például a Cujóra gondolok, azonnal előjön, mit éreztem, amikor olvastam, pedig az már jó pár éve volt. Ez más szerzőknél ritkán van így. Egyébként súlyos hiányosságaim vannak a mester életművével kapcsolatban. Egyszer talán lesz alkalmam bepótolni, majd kiveszek négy-öt év szabadságot.
Dohi: Miért pont Lisey? Vagy csak épp ekkor voltál a megfelelő helyen?
Bence: Véletlenül. Erről az Európát kellene megkérdezned.
Dohi: Jelentett bármilyen kihívást a regény fordítása?
Bence: Elég komoly feladat volt. Eltérhetnek a vélemények King utóbbi években megjelent műveinek színvonaláról, egy dolgot azonban senki sem vitathat el, ez pedig a mester íráskészsége. Ebben a regényben a szójátékok és a sokszorosan összetett mondatok jelentették a legnagyobb fordítói kihívást. King külön nyelvet talált ki Lisey és Scott Landon kapcsolatához, nem volt egyszerű eltalálni magyarul ugyanazt a regisztert.
Dohi: Mennyivel nehezebb/könnyebb SK-t fordítani, mint más szerzőt?
Bence: A Lisey története nehéz volt, de fordítottam már nehezebb (pl. Fegyver a kézben, Szép új világ) és könnyebb (pl. Pasinevelde) szövegeket is.
Dohi: Van olyan írása Kingnek, amit "bárcsak Te fordítottál volt"?
Bence: Ilyet nem tudok mondani.
Dohi: Melyek a kedvenc King-műveid?
Bence: Ne szoríts sarokba :)
Dohi: És melyeket kedveled legkevésbé?
Bence: A Borzalmak városa nem jött be igazán.
Dohi: Hogy vélekedsz King "újabb" műveiről? Mondjuk a balesete óta készültekről. Előnyükre vagy hátrányukra változtak?
Bence: Ezt inkább kihagynám, nem vagyok King-expert, és ha valami hülyeséget találok mondani, még megköveznek a szakértők :) Mondjuk talán annyit, hogy a mester - bár régebben sem volt szűkszavú - mostanság néha mintha kicsit bő lére eresztené a mondanivalóját.
Dohi: Az indexes King topicban eddig egyszer tűntél fel, noha nem személyesen (valaki bemásolta egy másik helyről származó hozzászólásodat a Lisey egyik "furcsa" fordítási megoldásáról). Mennyire szoktad figyelni a fórumokat, olvasói reakciókat a munkáiddal kapcsolatban, és mennyire adsz a "laikusok" véleményére? (Nyilván nem az "ez szar", meg "ilyet én is tudok" jellegű részletes elemzésekre gondolok.)
Bence: Fórumokon nem szoktam megszólalni, nincs türelmem regisztrálni. Egyszer régebben még felszólaltam az Agave fórumon (valaki az Emlékezz Phlebasra c. Banks regényt birizgálta). Általában megpróbálok áttérni e-mailezésre, mert úgy nyugodtabban tudom kifejteni a véleményemet.
A Lisey történetével kapcsolatos vitáról kicsit lecsúsztam. Aztán az iwiw-en megkeresett valaki, válaszoltam neki emilben, ő meg bemásolta a fórumba a választ. Nem tudtam, hogy nyilvánosság elé kerül a szöveg, de akkor is ugyanezt írtam volna. Csak talán kicsit cizelláltabban fogalmazok :)
Dohi: Tervezed/szeretnél további King-műveket fordítani? Esetleg nyitott kapukat döngetek? (Tehát nem Te fordítod-e a Duma Keyt véletlenül? :))
Bence: Ember tervez, kiadó végez. A Duma Keyt, ha jól tudom, Bihari György fordítja, de ezt inkább tőle kellene megkérdezni. A King rajongók örülhetnek, mert a Duma Keyn kívül jövőre jön a Danse Macabre is. Ez utóbbinak én követem el a fordítását.
Dohi: Búcsúzóul van esetleg valami tanácsod a feltörekvő nemzedéknek? Mire ügyeljenek, ha fordításra szeretnénk adni a fejüket?
Bence: Igazából csak azt tudom elmondani, én hogyan szoktam csinálni, nem biztos hogy mindenkinek ugyanezt az utat kell végigjárni.
Ha egyetemre, mondjuk bölcsészkarra jártok, érdemes felvenni a műfordító szemináriumot, az ELTE-n, Debrecenben és a Pázmányon biztosan van, de gondolom a többi bölcsészkaron is. Ártani nem árthat.
Az első lépések nem feltétlenül könnyűek, de azért nem szabad feladni, ha nem írnak vissza a szerkesztőségből. Miután az első fordításom megjelent naivan azt hittem, sínen van a fordítói karrierem, annyi melóm lesz, amennyit akarok. Ötven kiadónak küldtem érdeklődő emailt, hogy akad-e fordítanivaló. Egy helyről kaptam választ, az Agave Kiadótól, és ott sem egyből lett munka, hanem első körben lajstromba vettek, aztán jöhettek a próbafordítások.
A másik fontos dolog: sose sajnáljátok az időt a próbafordításra, annak ellenére hogy nincs garancia arra, hogy a befektetett idő, energia ott és akkor megtérül (azaz lehet, hogy nem kapjátok meg azt a konkrét könyvet, amiből próbafordítotok). Eddig szinte kivétel nélkül minden könyvből csináltam próbafordítást, ami nem csak arra jó, hogy a kiadó és a szerkesztő ellenőrizze a fordítót, hanem fordítva is. Legalább tíz olyan próbafordítást csináltam, amiből aztán nem lett semmi (más kapta a könyvet, stb.), de nem bántam meg, mert azt a tíz-húsz oldalt mindig nagyon alaposan átnézik a szerkesztők és rengeteget lehet tanulni a javításokból. Miután elkészültök a "nyers" fordítással, tegyétek félre, pihentessétek, lehetőleg minél hosszabb ideig a szöveget, aztán essetek neki újra.
Érdemes kicsit tájékozódni a kiadókról, nem mindenhol viselkednek úriember módjára a fordítókkal. Aztán bombázzátok őket emilekkel, előbb-utóbb remélhetőleg sikerül kisajtolni valami választ. Ne legyetek se túlzottan pofátlanok, se túlzottan szégyenlősek. Ha egyszer összejön egy könyv, és tisztességesen sikerül lefordítani, jó esély van rá, hogy lesz folytatás. Feltéve, ha nem unjátok meg a dolgot egy életre.
Kívülről nem tűnik túl mozgalmasnak a fordító élete (tőlem is kérdezték már a barátaim, nem unom-e), de szerencsés esetben egy könyvet egyszer fordít le az ember.
Dohi: Azt hiszem, ennyi volt, úgyhogy köszönöm szépen, hogy szántál rám és az SKHQ látogatóira egy kis(?) időt. További sok sikert és jó munkát!
Bence: Kösz a lehetőséget, és sok sikert a honlaphoz :)
