Írta: Vic
Készült: 2003. szeptember 4.
A halálsoron, amely eredetileg folytatásos regény formájában, hat különálló részben jelent meg 1996 márciusa és júniusa között az Egyesült Államokban, és amelyet egy évvel később már a magyar rajongók is olvashattak, egyedülálló vállalkozásnak mondható a könyvpiacon az elmúlt néhány évtizedben. Egyedülálló és felettébb sikeres vállalkozásnak.
John Coffey története ez, egy színes bőrű hontalan emberé, akit a Cold Mountain fegyház E blokkjába börtönöznek be - a halált jelentő blokkba. Ez az a hely, amely otthont ad az Öreg Füstösnek, vagyis a villamosszéknek, és természetesen magának a halálsornak. Annak a folyosónak, amely a halált jelentő villamosszékhez vezet. Coffey-t megvádolják, majd bűnösnek találják a Detterick ikrek meggyilkolásában. A két halott kislányt karjaiban találták meg egy mezőn.
De a többi börtönlakó története is ez egyben: Arlen Bitterbuck-é, az indiáné, aki az első, akit a történet során kivégeznek; Eduard Delacroix-é, a kis franciáé és Billy Whartoné, aki az egyik legveszélyesebb börtönlakó, aki valaha Cold Mountainbe került. Megismerjük természetesen az őröket is, Paul Edgecombe-t, Brutus Howellt, Dean Stantont, Harry Terwilligert, és persze Percy Wetmore-t, aki a legalkalmatlanabb őr, akit az ember csak el tud képzelni. És van még egy roppant fontos szereplője a történetnek: Mr. Jingles, az egér, amely időről időre felbukkan az E blokkban.
John Coffey azonban valahogy különbözik a többi rabtól: fél a sötétben, az idő nagy részében könnyezik a szeme, és van egy képessége, amelyet használni tud, ha akar. Paul Edgecombe, az E blokk főőre nagyon hamar felismeri ezt. És abban is biztos, hogy nem Coffey ölte meg a két kislányt. Felsorakoztatja bizonyítékait, és meg szeretné győzni kollégáit is. De az ő és John Coffey ideje vészesen fogy.
A halálsoron véleményem szerint gyönyörű történet. SK ismét bebizonyítja nekünk, hogy együtt érző író, aki az élet legfontosabb dolgairól ír: igazságról és hazugságról, igazságosságról és igazságtalanságról, életről és halálról, evilági és túlvilági dolgokról. A történések - mint oly sokszor, például A ragyogásban, a Tortúrában, vagy a Bilincsben című regényben - egy kis, elszigetelt közösségben mennek végbe, ahonnan nem juthatnak ki. Ami a halálsoron történik, az ott is marad. Olyan regény, amelyen el kell gondolkodni, amelyből tanulni kell, és amelyért legutolsó sorban - véleményem szerint - köszönetet kell mondanunk SK-nak.
