Írta: Dohi
Készült: 2004. július 2.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a novellásköteteket leginkább egy válogatáslemezhez tudnám hasonlítani. Nem egy Greatest Hits-hez, hanem egy "kiadatlan dalok, demók, más verziók" jellegűhöz, szóval amolyan kincses ládához, ami tele van érdekes és ritka dolgokkal, bár az érdekes és ritka nem feltétlenül jelent jót - ebben az esetben különösen nem. A magyar cím meg... Viszont legalább a borítót nem cseszték el, meglepően jól néz ki, a színek is stimmelnek, nincs EK logo a King feliratban, meg ilyenek. A hátsó fedőlapon a kést tartó kéz sziluettje kicsit ront az összhatáson, de ez legyen a legkevesebb.
A Bevezetőben King szokás szerint elhint némi háttérinfót, majd megteremti az alaphangulatot, amit aztán elég gyorsan el is ront...
De nem elég gyorsan, ugyanis A Négyes Boncterem egész jó. Az alaphelyzet (röviden: élveboncolás) félelmetes ugyan, King mégis poénra veszi a dolgot, a vége pedig egy valóban mókás írás.
A Fekete Öltönyös Férfitől - mondhatni - sokat vártam, bár fogalmam sincs, miért. Díjat is nyert, de ez nálam nem szempont, sőt! Mindenesetre Gary találkozása az ördöggel nem hagyott mély nyomokat bennem, már-már unalmas volt és a vége sem tetszett.
A következő két novella, bár egyik sem kiemelkedő, az előzőnél mindenképpen jobb. A Minden Múlandó (ami mellesleg lehetett volna a kötet címe is a mostani helyett) egy graffitigyűjtő, öngyilkossággal kacérkodó ügynökről szól, a Jack Hamilton Halála pedig egy hangulatos gengsztertörténet. Meglepő, mivel semmilyen hasonló témájú írást, filmet, vagy bármit nem szoktam díjazni.
A Halálszoba ismét egy "semmi különös" történet egy kihallgatásról, ami rosszra fordul - a kihallgatóknak, az Eluria Nővérkéi pedig szintén nagyon gyenge. Eleve nem kedvelem A Setét Torony-könyveket, akit viszont érdekel a téma, ebből megtudhat ezt-azt az egyébként szar első kötet előtti eseményekről.
Újabb két novella következik, amik elnyerték tetszésemet. A Minden Haláli eredetileg egy újságban jelent meg, majd az F13 nevű szoftverkezdeményen is helyet kapott, és először ott olvastam. Már akkor is tetszett, de mivel nem sokra emlékeztem belőle, elolvastam még egyszer, és nem bántam meg.
Az L.T. Elmélete vicces-komoly írás, King kedvence a kötetből és szerintem is egész jó, bár a vége nem az igazi.
Az Országút Vírusa egy folyamatosan változó képet tesz meg címszereplőnek. Talán kicsit gagyi az alapötlet, de ki lehetett volna hozni belőle valami jót. Így csak közepes, King többi, képekkel foglalkozó írása (A Kaszás Képmása, A Napkutya, A Két Rose, stb.) mellett nem állja meg a helyét.
A Gotham Cafét először a Sötét Szerelem című novelláskötetben olvastam, és egyáltalán nem tetszett. Most, másodszorra viszont igen, bár lehet, hogy csak a kötetben szereplő többi novella mellett tűnt jónak.
Az Érzés és az 1408 két gyenge történet, bár előbbi talán megtetszik majd, ha valamikor elolvasom újra. Az 1408-nak erre nem sok esélye van...
A Golyó - Kinget idézve - hasonló témát boncolgat, mint A 312-es Szoba az Éjszakai Műszakból: milyen, amikor az ember elveszíti az anyját. Remek darab, nagyon tetszett.
A Szerencsepénz kiváló zárása a kötetnek, könnyed kis írás, és elég ahhoz, hogy ne hajítsam a sarokba a könyvet, bánva az ablakon kidobott 1900 Ft-ot.
Hát így. Sokkal többet vártam a kötettől. Szeretem King novelláit (legtöbbjüket legalábbis), és egy novelláskötetnek megvan az az előnye, hogy mivel több, egymástól független írást tartalmaz, legalább néhány megnyeri mindenki tetszését. Itt ez majdnem nem sikerült. Ráadásul az írások durván harmadát, és magát a kötetet is jelölték ilyen-olyan díjakra, aminek jelenteni kéne valamit. Mindegy, talán legközelebb...
